Jó hír, hogy Olaszországban is van Lidl, Penny, Aldi és Spar (általában Despar néven találkozhatsz vele), úgyhogy az otthon már megismert termékek egy részét itt is lesz lehetőséged megvásárolni a nyaralás alatt. Természetesen az olaszok által kedvelt termékeket is forgalmazzák, úgyhogy az árukészlet nem teljesen ugyanaz, ahogy néhány márka, vagy az ételek/italok csomagolása sem. Mutatom, mely szupermarketek vannak jelen Lameziában!

Mi a Via Giorgio la Pira-n megtalálható Interspart látogatjuk a leggyakrabban, mert elég közel van, és szinte mindent meg tudunk ott venni. Árulnak például a nyaraláshoz elengedhetetlen dolgokat, fürdőruhát (nem túl sok közül lehet választani, de van), vízparti játékokat, úszógumikat, jégakkut, és napernyőt is, csak hogy pár példát említsek. Mint fentebb írtam, a termékpaletta ország- és régióspecifikus, a lameziai Interspárban például szuvenírnek való calabriai csemegék is kaphatók. Az édes, előrecsomagolt péksütemény-félék és kekszek szerintem felülmúlják az otthoni kínálatot, a sós ropogtatnivalókból viszont egyedül chips téren tartják velünk a lépést. Eddigi tapasztalataim alapján népszerűtlenek, az én fűszeres ízekhez szokott érdeklődésemet nem nagyon tudják felkelteni. 

Ami más, mint otthon: a csemegepultnál sorszámot kell húzni! A szatyrokért tudtommal nem kérnek pénzt, amelyek egyébként biológiailag lebomló anyagból készülnek. Az Interspar mellett amúgy van gyógyszertár, az épület felett pedig egy kínai bolt üzemel, úgyhogy szükség esetén olcsón be lehet szerezni szúnyogriasztó gyertyát, felfújható vízparti kellékeket, és sok mást.

Lidl, MD, Carrefour, Conad

A Lidl-t előszeretettel látogatom, ahogy otthon is, mert tetszik, hogy ismerem az üzlet struktúráját, van friss péksüteményes részleg, és nagyjából tudom, milyen termékeket lehet ott megtalálni. Ugyanúgy lehet ruhát vásárolni és más, szezonális termékek közül válogatni, mint a magyar Lidl üzletekben. Az időnként más és más országok gasztronómiáját népszerűsítő, finomságokkal megpakolt polcokat szintén megtalálod. Az MD, a Conad és a Carrefour nevű üzleteket kevésbé ismerem, de mindben jártam már. Utóbbiak nagy(obb) és változatos(abb) termékpalettával bírnak. Előbbi szellősebb elrendezésű, kicsit a Lidl és a Penny keverékének tűnik számomra. 

Drogéria: Acqua & Sapone

A szupermarketekben van sampon, tusfürdő, fogkrém, kézfertőtlenítő, és sok olyasmi, ami a nyaralás alatt kellhet. Ha valamit mégsem találsz meg, akkor az Aqua & Saponét ajánlom! Árulnak sok utazó méretű terméket, ha valamiből kisebb mennyiség is elég. Érdekes módon a sminktermékeket elválasztják a többi "háztartási" dologtól, úgyhogy ne lepődj meg, ha első körülnézés után nem találod a szempillaspirálokat. Gondolom az ennek az oka, hogy elejét vegyék a lopásnak. Az arcmaszkok, ajándékcsomagok és dekorkozmetikumok a kasszához közelebbi oldalon fellelhetőek, nem fogod úgy elhagyni a boltot, hogy észre ne vennéd őket. 

Due Mari

A plázázás valószínűleg nem célja az utazásodnak, de ha alkalomadtán körülnéznél a lameziaiban, akkor a DueMari-t keresd! Kell hozzá autózni egy kicsit, mert a városközponttól távolabb van. A pláza padlójára most különféle jelzések vannak felragasztva, így próbálják biztonságosan terelni az embereket. A felsőbb szint a gasztronómiáé (?), ott van például a jó öreg McDonald's. Ne felejtsd el: a maszk viselete jelen pillanatban minden szupermarketben és a bevásárlóközpontban is kötelező, és azt is tartsd észben, hogy pár órára városszerte bezárnak a boltok ebédidő környékén!

Ha jól jönne egy kis inspiráció a bevásárláshoz, ide kattintva elolvashatod, szerintem mit érdemes felírni a kipróbálandó bolti finomságok listájára! 

Az elmúlt hónapokat nehezen éltük meg az egészségügyi vészhelyzet és a bezártság miatt. Szerintem mindenkinek felborult mentális egyensúlya, még azé is, aki amúgy otthonülő típus. Mondjuk ilyen olaszról én még nem hallottam.

A lockdown feloldása után eleinte félve, de újra emberek lepték el az utcákat, és alig pár hét leforgása alatt ott tartunk, hogy megint alig bírunk szabad parkolóhelyet találni a Spar előtt. Az elmúlt pár napban ügyintézés miatt jártunk Lamezia főutcája környékén, és ijesztően sokan voltak. Közlekedési dugó alakult ki, autósok hosszú sora reménykedett benne, hogy valaki távozóban átadja neki a helyét. Mindenki belevetette magát a nyárba és élvezi, hogy jöhet-mehet, amerre akar. A calabriaiak fellélegeztek; a turizmusból származó bevételekre nagyon számító régió, ahol egyébként a járvány tombolása idején nagyon alacsony volt a fertőzöttek száma, újra 1000 fordulaton pörög.

Erre figyelj!

A maszkot jelenleg csak zárt helyeken kell viselni, például ha bemész valahova vásárolni, nézelődni. A szabadban kevesen veszik fel, pedig logikusnak tűnne, hogy most, amikor a külföldieket és a korábban legfertőzöttebb (Lombardia) területekről érkezőket is tárt karokkal várja a régió, óvatosabban rázódunk vissza az "előző életünkbe". Nem baj, azért itt-ott testhőt mérnek, és a kézfertőtlenítő mindenhol kinn van, legyen az orvosi rendelő, szupermarket, könyvesbolt vagy vendéglátóegység. Próbálnak figyelni rá, hogy az emberek ne fogdossanak össze mindent, mielőtt fertőtlenítenék a kezeiket, de garantálni nem tudják, hogy mindenki betartsa ezt a szabályt. 

Egyrészt azért, mert van, akinek fel sem tűnik, hogy ki van helyezve a fertőtlenítő. Simán besétál, esetenként úgy, hogy a maszkot az orrára sem húzza fel. Aztán az is előfordulhat, hogy szeretne eleget tenni az előírásoknak, de önhibáján kívül nem tud. Az itteni Lidlben például több alkalommal azt tapasztaltuk, hiába próbálunk bármit kisajtolni a flakonból, semmi nem jön. Nálunk mindig van a táskában, úgyhogy legalább vásárlás után úgy indulunk haza, hogy amit lehetett, azt megtettük. 

A maszkra visszatérve, mi a szabad levegőn is felvesszük, ha például olyan helyen járunk, ahol sok ember van. A távolságtartás nem mindig lehetséges, de törekszünk rá. A boltokban szerintem szinte senki nem figyel erre azokon a helyeken kívül, ahol fel van festve/ragasztva erre irányuló jelzés. (Talán egyedül a kasszánál működik.) Emiatt eddig sosem szóltak ránk, és nem láttuk, hogy bárki másnak jelezték volna. A maszkot nem viselőket viszont mindig figyelmeztetik.

A vágyott szabadság egyelőre távolinak tűnik, még ha a látszat ellenére az olaszok egy része úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mintha nem állította volna feje tetejére az életünket egy világjárvány. Azt gondolom, hogy az emberek nem felejtették el az utóbbi hónapok kellemetlenségeit, de próbálják maguk mögött hagyni azt az időszakot, és az olaszoktól megszokott mentalitással, pozitívan (és talán kicsit könnyelműen) tekintenek a jövőbe.

Remélem, hogy nem túl korai az öröm, én azért óvatos maradok. :-)

A gyönyörű calabriai partokról már írtam, azt viszont nem említettem talán, hogy a megszokott, forró homok helyett bizonyos városokban, így Lameziában és környékén is kisebb-nagyobb kavicsokon lehet a tengerbe gyalogolni. Nekem bevallom, nehezemre esik ezen a fakíroknak való "úton" járni, úgyhogy arra gondoltam, inkább beszerzek egy vízicipőt! 

Egyelőre nem történt meg, de már nézelődöm az interneten, és ha minden igaz, találtam is olyan üzletet, ahol árulják, és nem kell messze menni érte. (A hamarosan esedékes hazautazásom miatt a rendelésben már nem bízom.) A vízálló lábbeli több szempontból is megéri: védi a talpat a sérülésektől, és jóval kényelmesebbé teszi a parti sétákat. Tropeában nélkülözhető, mert ott a fenti problémák nem okoznak gondot, mutatom is, miért! Mesés, ugye?

A gyönyörű fehér homok után térjünk vissza a kövekhez. Nekem, aki nem tud úszni, nagy könnyebbség lenne, ha nem érezném, ahogy a hullámok kigörgetik a kavicsokat a talpam alól. Egyébként mindig nagyon óvatos vagyok (talán túlzottan is), sosem megyek a parttól messzire a vízben. Már csak a kényelmetlen kavicsok miatt sem, amiket amúgy meg lehet szokni, és egyébként is, próbálom úgy felfogni, hogy jót tesznek a bőrnek. (Nevetnék, ha nem jutna eszembe, hogy azért fáj is.) 

De a saját kis problémámat leszámítva, vízicipő nélkül is lehet strandolni. Ami viszont szerintem elengedhetetlen, az a napernyő. Sok helyen lehet bérelni, de a rutinos olaszoknak már van otthon, és viszik is magukkal. Nagyon gyorsan le lehet égni, és úgy tűz a nap, hogy rövid idő után árnyékért áhítozik mindenki. (Fák híján azonban AZ nincs.) Most végre megtérülni látszik a szalmakalapom értéke; ha napernyő nincs, legyen tehát kalap! A törölköző-hűtőtáska-innivaló-uzsonna-naptej kombinációra már ki sem térek, mert az mind alap. Kell viszont 1-2 szatyorféleség, amiben a meg nem száradt, homokos-kavicsos törölközők és az elfogyasztott uzsonna csomagolása/szalvéták kerülnek. Hiszen a szemetelés nem a mi műfajunk, ugye? Mi mindig viszünk, szerintem ez mindenkinek kötelessége. Így is van sajnos elég kallódó műanyagflakon, stb. bizonyos tengerparti részeken. 

A napszemüvegekkel kapcsolatban egyébként sokan nem tudják, de a sós víz nem tesz jót nekik, úgyhogy a tengerben jobb nem viselni őket. Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, az értékeimet soha senki nem háborgatta eddig, de persze nem is hagytam őket szem előtt. Csak azt viszem, ami feltétlenül szükséges. Itt jegyezném meg, hogy maszk már nem kell, de mi azért mindig elrakjuk, és visszük a partra is, mert ki tudja. 

További opcionális dolgok: #1 tükör - mert az összekócolt, tengervizes haj nem egyszerű eset. #2 körömreszelő, mert a vizes köröm, főleg ha hosszabb, törhet. #3 kézfertőtlenítő evés előtti és utáni használatra. 

Bónusz: ha épp olyan partszakaszon vagyunk, ahol nincsenek millióan, kövekkel játszunk. Kijelölünk egy pontot a parton, és fejenként 3-3, egyforma színű (fehér, zöldes vagy fekete) kaviccsal próbálunk egy ahhoz minél közelebbi pontot eltalálni. Nem tudom, mi a hivatalos neve, de egy műanyaglabdás verziót láttam már az üzletekben. A kavicsos változat előnye, hogy nem viszi el a szél, továbbá nem kell cipelni vagy elpakolni a játékot, mivel azt maga a tenger (meg a part) biztosítja.

Kihagytam valamit? 

Érdekes utazási hirdetésre lettünk figyelmesek a napokban. Az Olaszország déli részén élők, magyarok és olaszok egyaránt a fejüket fogják miatta.

Az easyJet azt gondolta, na most aztán jól fellendíti Calabria turizmusát. Sajnos hiba csúszhatott a gépezetbe, mert a diszkont légitársaság olyan "kedvcsinálót" írt a régióról, ami az itteniek szerint csak rosszul sűlhet el. Elvégre a földrengések és maffiózok emlegetése nem feltétlenül hívogató, ha valaki nyaraláshoz keres úti célt. Az easyJet-nél valaki mégis jóváhagyta ezt a szöveget, ami egyébként mélyen érinti az Olaszországban élőket; úgy érzik, alaptalanul rossz színben tüntetik fel ezt a gyönyörű vidéket. Attól tartanak, hogy akik most hallanak először a dél-olasz paradicsomról, a lenti sorok után kétszer meggondolják, idejöjjenek-e. 

Sajnos Calabria valóban nincs a turisták látókörében, de nem azért, mert veszélyes. Egyszerűen nem kap elég figyelmet, ki tudja, milyen okból. Mondjuk előfordulhat, hogy az easyJet hirdetése által jobban reflektorfénybe kerül, de vajon jót fog-e tenni ez a nem éppen pozitív reklám? 

Igen, értjük, hogy jó dolgokat is írnak aztán, de valamit azért megmagyarázhatna az easyJet: miért nem arra építette fel az ajánlóját, hogy itt találhatóak az ország legszebb tengerpartjai, több vulkán látogatására is lehetőség nyílik, hihetetlenül jó a konyha, fellelhető számtalan vár, várrom és más történelmi emlék, és csoda szép, mediterrán hangulatú városkák szűk utcáin sétálgathat, aki ideutazik. Sokáig sorolhatnánk a pozitívumokat. 

Az Olaszországban élő emberek - olaszok és magyarok egyaránt - a közösségi média csatornáin fejezték ki nemtetszésüket, sőt, a média is foglalkozott a hírrel. Én annyit tudok hozzátenni, hogy (csak) néhány hónapja vagyok itt, de sosem éreztem magam veszélyben. Az easyJet szándékai biztosan jók voltak, de az olaszoknál sikerült kiverniük a biztosítékot. Legközelebb remélem, valamivel pozitívabb felütéssel indítják a hirdetésüket, főleg, ha egy olyan szép helyre próbálják csábítani utasaikat, mint Calabria.

Mióta a Netflix a világon mindenfelé megvetette a lábát, sorban érkeznek az ígéretes külföldi produkciók, Brazíliától Lengyelországig. A misztikus Curon c. olasz sorozat is közéjük tartozik.  

Egyelőre egy évad készült belőle, és Olaszországban nagyon népszerű, úgyhogy szinte garantált a folytatás. Nem szeretném lerombolni az élményt senkinek, aki megnézné, ezért most nem a történetről fogok írni, hanem arról a varázslatos (vagy ijesztő?) helyről, ahol a sorozat játszódik. Méghozzá azért, mert a fiktív alaptörténethez jó pár valós részletet hozzáadtak a készítők. 

A történet színhelye Curon, a valóságban is létező hely (Curon Venosta - Dél-Tirol), német nevén Reschen, amelynek érdekes, víz alá merült temploma központi szerepet kap. Szintén fontos háttérinfó, hogy az osztrák és svájci határtól nem messze fekvő, hegyek övezte településen az ott élők majdnem 98%-a a német nyelvet tekinti anyanyelvének.
Curon Venosta legismertebb látványossága a mesterséges Lago di Resia-ban elmerült 14. századi templom, jobban mondva annak harangtornya, amelyen kívül más nem látszik ki a tóból. Nem mindennapi látványt nyújt, az biztos!

Télen, amikor a tó befagy, gyalogosan is megközelíthető a titokzatos harangtorony, amely a sorozatban egy mindenki által rettegett építmény; hamar kiderül, hogy jobb, ha távol tartja tőle magát az ember. Egyébként nem csak a képernyőn kötődnek hozzá legendák. Azt mondják róla, hogy telenként olykor megkondulnak a torony harangjai, ám ez lehetetlen, hiszen 1950-ben eltávolították azokat. 

Curon Venosta különleges turistalátványossága eddig sem szorult sok hirdetésre, a sorozat után pedig biztos, hogy még többen fogják elözönleni, mint ezelőtt. A fentiek ismeretében egyértelmű, hogy a készítőknek hatalmas szerencséjük volt. Mondhatni ölükbe hullott Curon története. Mit tudtak kihozni az egészből némi fantázia és közepesen jó színészek hozzáadásával? Szerintem meglepően sokat! 

Hasonló sorozatból amúgy van még pár, említhetném például a német The Dark, vagy a lengyel The Woods c. szériát. Utóbbit csak nemrég kezdtem el nézni, a The Darkról viszont már tudok nyilatkozni: alaposan össze fog zavarni, de nem pont azt szeretjük a sorozatokban, hogy elgondolkodtatnak? 

Visszatérve Curon Venostára, szívesen megnézném magamnak közelebbről is a helyet! De lehet, hogy nem télen...

Lamezia Termében egy ideje csak szelektíven lehet hulladékot gyűjteni; hétfőtől szombatig minden nap jön egy platós kisteherautó, és elszállítja az aktuális napra kijelölt hulladéktìpust.

Decemberi érkezésem előtt múlt nyáron jártam itt utoljára, és akkor még hatalmas konténerek éktelenkedtek a lakótelepek körül. Pár hónap alatt felszámolták őket, és milyen jó, mert állandóan kifolyt belőlük a szemét és körbe voltak pakolva szemeteszsákokkal. Nem tudom, más városokban mi a helyzet, de feltételezem, hogy nem csak itt okozott nagy problémát a hulladékkezelés. Valószínűleg a teljes régióban, ha nem az egész országban kötelezővé tették a szelektív hulladékgyűjtést.

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, milyen sok túlcsomagolt termékkel találkoztam eddig itt; olyanokkal, amelyeket a magyar szupermarketek/drogériák polcain is meg lehet találni, de más kiszerelésben. Itt írtam például a Pan di Stelle nevű süteményről, ami szerintem nagyon jól példázza, miről beszélek.

Erről jut eszembe: a nálunk népszerű, 100-as papírzsebkendőt errefelé nem lehet megtalálni. Csak olyan verziót láttam, amiben 10-es pakkokat csomagolnak össze. Egy nagyobb műanyagdarab helyett tehát 10+1 kidobását kell megoldani, a kicsiken ráadásul ragasztós felület van, ami megbonyolítja a "melyik kategóriába kerüljön" kérdés megválaszolását. Mivel a feleslegesen agyoncsomagolt termékek sorát lehetne még folytatni, felmerült bennem a kérdés, miért lehetséges, hogy kötelezővé tették a szelektív hulladékgyűjtést, viszont látszólag nem léptek a csomagolóanyagok csökkentése érdekében. Sajnos nem tudok választ adni, bár remélem, hogy a változás előkészítése már zajlik. 

Hogyan működik a szelektív hulladékgyűjtés Dél-Olaszországban? 

Az emberek 5 kategória szerint kell, hogy gyűjtsék otthon a szemetet. Ezek a műanyag és a fém, az üveg, a papír, az újra nem hasznosítható, illetve az organikus hulladék. Az organikus szemetet kétnaponta viszik el, a többit hetente egyszer. (Műanyagból itt a csapvíz népszerűtlensége miatt rengeteg termelődik, heti két elszállítás is indokolt lenne.) Színkódokat alkalmaznak - szürke, sárga, kék, zöld, barna-, amelyekhez egységes szemetesládák tartoznak. A szomszédságban mindenki ugyanolyat használ, ezért névvel ellátva kell kitenni. 

Nagyon érdekesnek találom a módszert, amit a szemét ház előtti elhelyezésére alkalmaznak. A 3-4. emeletről nem viszik le a kukákat, helyette kötélre akasztva, lassan leengedik az erkélyről a földszintre. Megmosolyogtató látni, amikor valaki éppen felfelé húzza a kiürült szemetesbödönt, néha a széllel is megküzdve. (Egyszer biztos, hogy levideózom.)

Bonyolult a szelektív hulladékgyűjtés, de miért is?

Az alapszabályt tudjuk (újrahasznosítható anyagokat csak tisztán szabad kidobni!), a fémet és a papírt meg tudjuk különböztetni a műanyagtól, de nem mindig egyértelmű, hogy néhány dolognak hol lenne a helye. Egyszer azt olvastam valahol, hogy a PET palack kupakját le kell szedni kidobás előtt, máshol azt írják, jobb rátekerve hagyni. Ha papírból készült a ráragasztott címke, el kell távolítani. Viszont mi van, ha marad a palackon a ragasztóanyagból? Akkor is a műanyagok közé kell kerülnie? 

Aztán ott van a tény, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs, hogy nem minden műanyag újrahasznosítható. Dobálnak mindent ugyanoda, abban a hitben, hogy jót tesznek a bolygónkért. De ki hibáztatná ezeket az embereket, amikor úgy veszem észre, nem edukálták őket a szelektív hulladékgyűjtésről, meg a palackokra írt kódokról? Az a tapasztalatom, hogy próbálják komolyan venni a szelektív hulladékgyűjtést, és ennek nagyon örülök! A szelektív hulladékgyűjtés viszont addig nem lesz sikeres, amíg jobban képbe nem kerül a lakosság.

Itt, Olaszországban egyes csomagolásokra már ráírják, melyik kategóriába tartoznak, ami nagyon jó dolog. Az interneten sok forrás áll rendelkezésre, de városonként eltérő lehet a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata. Éppen ezért (szerintem) oktatói célú reklámokra és játékos workshopokra lenne szükség, hogy a fiatalabb és az idősebb generációk is megértsék, mi a teendő. Az is sokat jelentene, ha egységesebb és egyszerűbb lenne a csomagolóanyagok kategorizálása. Mert ami nem egyértelmű, azt simán bele fogják dobni a rossz kukába, vagy megy a vegyes szemét közé, miközben lehet, hogy újrahasznosítható volna.

Ha a mindennapjaid része, rájössz, hogy sokkal bonyolultabb, mint gondolnád. De megéri! (Bár tudnánk, jól csináljuk-e?!)

Fotó: calabrianews.it

Mielőtt jobban megismerkedtem az autentikus olasz konyhával, az volt az elképzelésem, hogy ebédidőben minden olasz háztartásban művészi fokra emelik a gasztronómiát. Hosszasan főznek, rengeteg frissen vásárolt alapanyaggal dolgoznak, minden óramű pontossággal zajlik, és a teríték is hibátlan. Nos, a tapasztalat mást mutat.

A délután 1-2 óra körülre tervezett ebéd gyakran csak 20 perccel előbb kerül lábasba, az alapanyagok egy része itt is konzervdobozból vagy üvegből származik (például a paradicsomszósz vagy a pesto), a mennyiségeket viszont pontosan lemérik. Mindig finom fogás kerül az asztalra, amit néha elképzelni sem tudom, hogyan kiviteleznek ennyi idő alatt. Az egyik kedvenc összetevőm, amiből gyorsan lehet ízleteset alkotni, a tonhal. Nagyon megszerettem az utóbbi időben, ezért is örülök, hogy olyan sok egyszerű, gyorsan összedobható ebédnek/vacsorának valót lehet készíteni belőle.

Tonhal + tészta

Szerintem jolly joker étel, mert a konzerves tonhal kissé "megpirítva" és dobozból kivillázva, natúr egyaránt finom. Nem a hűtőből vásárolható tésztát, hanem száraz spagettit/pennét használnak hozzá. Megfigyeltem, hogy főzés előtt a tésztát lemérik, hogy a javasolt fejenkénti adag készüljön, és törekednek rá, hogy tényleg annyi ideig legyen a tűzhelyen, ami a zacskóra van írva. Szigorúan al dente fogyasztják. Fűszerként mehet rá só, bors, és vágott petrezselyem. (Fontos: előkészítéskor kevés olajban egy gerezd fokhagymát megpirítanak, majd kiemelik az olajból. Aztán kerülhet a serpenyőbe a tonhal.)

Tonhal + saláta

A megmosott salátaleveleket villára tűzhető falatokra tépik, paradicsomot kockáznak hozzá (itt egy éretlen színűnek tűnő, kifejezetten salátának való paradicsomot szoktak használni), majd fejenként 1-2 konzerv tonhalat adnak a zöldségekhez, és nagyjából kész is. Só, bors, oliva olaj ízlés szerint kell bele. 

Tonhal + kenyér

A héj nélküli, fehér színű, puha kenyeret (pane per tramezzini) enyhén megnedvesítik minden oldalán, majd majonézzel összekevert tonhalkonzervet kennek rá széltől szélig. Néha paradicsom szeleteket is pakolnak rá, ez ízlés kérdése. Szendvics lesz belőle, azaz a majonézes-tonhalas krém két szelet kenyér közé kerül. 

Szeretem az egyszerű, nem elidőzős recepteket, úgyhogy nekem mind a három nagy kedvencem. Ha otthonról dolgozol és kevés időd van főzni, vedd fel őket a heti menütervbe! 

Eddigi megfigyeléseim alapján a lazuló szabályok túl lazává tettek egyes embereket errefelé, akik nem fokozatosan szeretnének visszatérni a régi életvitelükhöz, hanem rögtön fejest ugranának bele. Mindeközben egyre több bolt nyit ki szerte Olaszországban, és a beülős helyek sem csak elvitelre dolgoznak már. 

Hiába van most nagyobb szabadságunk, mint az elmúlt hónapokban, mi (azaz én, és azok, akikkel egy háztartásban vagyok) még mindig a lehető legritkábban tesszük ki a lábunkat otthonról. Próbálunk óvatosak lenni, és hetente csak egyszer-kétszer hagyjuk a lakást, mert 1.) mentálisan szükségünk van a környezetváltozásra, 2.) mindig van valami beszerzendő tétel, ami erre megfelelő okot szolgáltat.

Majdnem 3 hónap után végre újra tudtunk a lameziai drogériában vásárolni! Az Aqua e Sapone nevű boltban jártunk, ahová mostantól csak akkor lehet belépni, ha a biztonsági őr arra engedélyt ad. Addig kinn kell várakozni. Olaszországban a maszk viselése az üzletekben még mindig kötelező, erre fel voltunk készülve. Aki nem visel gumikesztyűt, annak rögtön a bejárat átlépése után a kihelyezett kézfertőtlenítőt kell használnia. Kézfertőtlenítő folyadákból egyébként itt jelenleg nincs hiány, sőt, jóval nagyobb a kínálat, mint ezelőtt. Változás még, hogy a pénztárakhoz plexi falakat szereltek fel, így védik a dolgozókat a vásárlókkal való érintkezés veszélyeitől. 

Pár nappal később a városunktól messzebbre merészkedve, egészen Catanzaróig autóztunk, szintén vásárlási céllal. (Kinőttük az edzős ruhákat.) Úti célunk a Decathlon volt, ahová testhőmérés után engedtek be minket. Maszkban és gumikesztyűben érkeztünk, a biztonsági őr mégis azt kérte, használjuk a kihelyezett kézfertőtlenítőt is. A szabály az szabály, pedig tudtommal az alkoholos kézfertőtlenítő nem tesz jót a kesztyű anyagának. (Volt nálunk 2 extra pár, úgyhogy eleget tettünk a kérésnek.) A bolton belül nem nagyon vettem észre változást. Azon kívül, hogy nem lehet ruhát próbálni, csak a kasszánál iktattak be új szabályt. Családonként egy ember állhat sorba, és kizárólag akkor tesznek kivételt, ha valaki kiskorú gyerekekkel ment vásárolni. A méretben nem megfelelő ruhát blokk ellenében 7 napon belül visszaveszik, ha viszont Decathlon-kártyával vásárolták, 1 évig vissza lehet vinni!

A közeli McDonalds-ba még be akartunk nézni, mivel ezer éve nem voltunk, és amúgy is ki akartuk deríteni, mi a folyamata a helyben fogyasztásnak. A kihelyezett kézfertőtlenítő használata után érintőképernyős pultnál választottuk ki, mit szeretnénk enni és inni, emellett fizetni is tudtunk ott. (Budapesten találkoztam már hasonlóval, ez nem számít újdonságnak itt sem.)

Ami viszont megváltozott, az az, hogy az ülőhelyeket műanyag elválasztó "falakkal" szerelték fel, és néhány ülőhelyre matricákat ragasztottak arra figyelmeztetve, mindannyiunk érdeke a távolságtartás. A személyzet gyakran járkált tisztítószerekkel, és takarították az asztalokat, meg minden mást. Egyik helyen sem voltak sokan; a parkolókban bőven volt szabad hely, pedig a Decathlon mellett egy bevásárlóközpont van. Oda (kintről láttuk) szintén csak testhőmérés után engedik be az embereket.

Csak ma két pár gumikesztyűt használtunk el és háromszor kézfertőtlenítőztünk, pedig mindössze 3 órát voltunk távol az otthontól. Nehéz megfelelő szavakat találni arra, milyen testközelből érezni a változást, amit a koronavírus okozott. A maszkos emberek látványát, a kesztyűvel bajlódást, a gumiszagot a kezünkön, és úgy általában, a bonyodalmakat, amiket az olyan alapvető folyamatok, mint a bevásárlás miatt kell vállalni. Ettől függetlenül vigyázva, de élnünk kell az életünket; én úgy érzem, az ország szépsége mindenért kárpótol!

Nincs az a hátizsák vagy bőrönd, amit ne lehetne telepakolni, ezért utazás előtt ki kell deríteni, hogy a lefoglalt szálláshelyen mit biztosítanak. Pár kérdést/néhány perces olvasgatást megér, hogy feleslegesen senki ne hurcoljon magával olyasmit, amit helyben is megtalál.

Aki rendszeresen utazik (belföldre és külföldre), az biztosan szembesült már a helyzettel, hogy a beígért tisztasági felszerelés mindenhol picit mást jelent. A törölköző már az apartmanokban is alapnak számít, az viszont szálláshelyfüggő, hogy adnak-e például tusfürdőt és sampont, esetleg testápolót is, vagy ezekről a vendégnek kell gondoskodnia. 

Helyi idegenvezetőként Bence Éva jól ismeri a calabriai hoteleket és apartmanokat, ezért megkérdeztem, mire számíthat, aki Tropeára, illetve környékére utazik. 

"Itt majdnem minden hotelben van hajszárító, tusfürdő, szappan, törölköző, mini testápoló, sőt, az üdülőfalu apartmajaiban is, és az árban foglaltatik. Az országnak ezen a részén maximálisan kedvesek a tulajdonosok és a kiszolgáló személyzet, ha kérsz, bármit szívesen adnak, akár tűt és cérnát is. Egyébiránt szinte mindenre gondolnak manapság, sok helyen a szállodákban még parfüm is található, a neve costa degli dei."

Mi a helyzet a nyelvtudással? El lehet boldogulni angolul?

Éva szerint a legtöbb szálláshelyen beszélnek angolul, vagy ha nem, akkor is sikerül megértetniük magukat az embereknek. A kedvesség minden nyelvi korlátot legyőz! Egyébként saját tapasztalat, hogy a Google Translate elég jól működik angolról olaszra fordítva, ezért az angolul tudóknak nagy segítségére lehet.

Ha Olaszország mesés, déli részére tervezitek a nyaralást, bízzátok magatokat Évára! Elérhetőségét itt találjátok! 

Nehéz elhinnem, hogy Calabria Olaszország egyik legritkábban látogatott régiója, de állítólag így van. Miért nem vonzza az embereket ez a gyönyörű vidék? 

A dolgok hátterét nem ismerem, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, az ok a nem megfelelő marketing. Mi mással lenne magyarázható, hogy a közeli Szicíliáról mindenki hallott már, Calabria neve viszont annyira nem cseng ismerősen az emberek többségének? Pedig a csizma "lábujja" valódi paradicsom; jöjjön 5 érv, ami mellette szól!

Utánozhatatlan gasztronómia

Lényegtelen, hogy a pizza, a calzone, egy tipikus olasz tésztaétel vagy a tenger (friss) gyümölcsei után vágyódik az idelátogató, olaszország ízeit imádni fogja. Személyes kedvenceim a Linguine pasta alla vongole és az arancini, de a nduját sem felejthetem ki a felsorolásból, hiszen ez a csípős krém isteni feltét szárított kenyéren, és egyébként is egy Dél-Olaszországra jellemző "kulináris nevezetesség". Ami pedig a desszerteket illeti, Pizzóban mennyei tartufót, Lameziában észbontóan finom pisztáciás cornettót, és Tropeában mesés cannolót ettem. Alig várom a következő fagyizást!

Mesés tengerpartok

Calabriát szerencsés fekvéssel áldotta meg a sors: a régiót a Tirrén- és a Jón-tenger öleli át. Csodaszép, hihetetlenül tiszta és varázslatosan kék vizük gyorsan rabul ejti a szívet. Aki egyszer meglátja, sosem felejti el. Nincs két ugyanolyan tengerparti szakasz, és egyik szebb, mint a másik! Szerencsés esetben ki lehet fogni olyan részeket, ahol nem kell millió turistával megküzdeni a letáborozásért, és a legnagyobb nyugalomban élvezhetjük a hullámzó tenger hangját.

Különleges domborzati adottságok

Calabria domborzatának körülbelül 49%-át dombvidékek, 42%-át hegyvidékek, 9%-át síkságok teszik ki, az alföldi tájhoz szokott szemem pedig nem tud betelni a látvánnyal. Csodálattal tekintek a tengerre és a magasba emelkedő hegyekre, amelyek csúcsa gyakran a föléjük emelkedő felhőkben vész el. És imádom a völgyhidakat is, na meg a kanyargó, tengerre néző utakat és a hosszabb-rövidebb alagutakat, a szépséges esti látképet, a szélerőművek messziről pirosló fényét...

Történelmi nevezetességek

Ischia középkori Aragonese kastélya, Corigliano Calabro hercegi palotája, Scilla kastélya, Cherchiara di Calabria szent helye, a S. Maria delle Armi csupán néhány hely a régió legérdekesebb látványosságai közül, amelyekből bőven akad. Olaszországban a templomok meglátogatása is bakancslistás program, a forró napokon például kimondottan felüdítő lehet betérni a hűvös, történelmi falak közé. 

Időjárás

Calabriában nem kell attól tartani, hogy a tenger vize nem melegszik fel kellően a fürdőzéshez. Már májusban 30°C fölé emelkedett a hőmérséklet, sőt, a régió egyes városaiban a 40°C-t is megközelítette. Éppen ezért ajánlott a tengerpartokon, megfelelő napfényvédelem mellett (a strandokon árnyékos hely hiányában napernyő is ajánlott!), fürdőruhában élvezni a meleg időt (nemsokára!), ami még az őszi hónapokban is hívogató.