Lamezia Termében egy ideje csak szelektíven lehet hulladékot gyűjteni; hétfőtől szombatig minden nap jön egy platós kisteherautó, és elszállítja az aktuális napra kijelölt hulladéktìpust.

Decemberi érkezésem előtt múlt nyáron jártam itt utoljára, és akkor még hatalmas konténerek éktelenkedtek a lakótelepek körül. Pár hónap alatt felszámolták őket, és milyen jó, mert állandóan kifolyt belőlük a szemét és körbe voltak pakolva szemeteszsákokkal. Nem tudom, más városokban mi a helyzet, de feltételezem, hogy nem csak itt okozott nagy problémát a hulladékkezelés. Valószínűleg a teljes régióban, ha nem az egész országban kötelezővé tették a szelektív hulladékgyűjtést.

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, milyen sok túlcsomagolt termékkel találkoztam eddig itt; olyanokkal, amelyeket a magyar szupermarketek/drogériák polcain is meg lehet találni, de más kiszerelésben. Itt írtam például a Pan di Stelle nevű süteményről, ami szerintem nagyon jól példázza, miről beszélek.

Erről jut eszembe: a nálunk népszerű, 100-as papírzsebkendőt errefelé nem lehet megtalálni. Csak olyan verziót láttam, amiben 10-es pakkokat csomagolnak össze. Egy nagyobb műanyagdarab helyett tehát 10+1 kidobását kell megoldani, a kicsiken ráadásul ragasztós felület van, ami megbonyolítja a "melyik kategóriába kerüljön" kérdés megválaszolását. Mivel a feleslegesen agyoncsomagolt termékek sorát lehetne még folytatni, felmerült bennem a kérdés, miért lehetséges, hogy kötelezővé tették a szelektív hulladékgyűjtést, viszont látszólag nem léptek a csomagolóanyagok csökkentése érdekében. Sajnos nem tudok választ adni, bár remélem, hogy a változás előkészítése már zajlik. 

Hogyan működik a szelektív hulladékgyűjtés Dél-Olaszországban? 

Az emberek 5 kategória szerint kell, hogy gyűjtsék otthon a szemetet. Ezek a műanyag és a fém, az üveg, a papír, az újra nem hasznosítható, illetve az organikus hulladék. Az organikus szemetet kétnaponta viszik el, a többit hetente egyszer. (Műanyagból itt a csapvíz népszerűtlensége miatt rengeteg termelődik, heti két elszállítás is indokolt lenne.) Színkódokat alkalmaznak - szürke, sárga, kék, zöld, barna-, amelyekhez egységes szemetesládák tartoznak. A szomszédságban mindenki ugyanolyat használ, ezért névvel ellátva kell kitenni. 

Nagyon érdekesnek találom a módszert, amit a szemét ház előtti elhelyezésére alkalmaznak. A 3-4. emeletről nem viszik le a kukákat, helyette kötélre akasztva, lassan leengedik az erkélyről a földszintre. Megmosolyogtató látni, amikor valaki éppen felfelé húzza a kiürült szemetesbödönt, néha a széllel is megküzdve. (Egyszer biztos, hogy levideózom.)

Bonyolult a szelektív hulladékgyűjtés, de miért is?

Az alapszabályt tudjuk (újrahasznosítható anyagokat csak tisztán szabad kidobni!), a fémet és a papírt meg tudjuk különböztetni a műanyagtól, de nem mindig egyértelmű, hogy néhány dolognak hol lenne a helye. Egyszer azt olvastam valahol, hogy a PET palack kupakját le kell szedni kidobás előtt, máshol azt írják, jobb rátekerve hagyni. Ha papírból készült a ráragasztott címke, el kell távolítani. Viszont mi van, ha marad a palackon a ragasztóanyagból? Akkor is a műanyagok közé kell kerülnie? 

Aztán ott van a tény, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs, hogy nem minden műanyag újrahasznosítható. Dobálnak mindent ugyanoda, abban a hitben, hogy jót tesznek a bolygónkért. De ki hibáztatná ezeket az embereket, amikor úgy veszem észre, nem edukálták őket a szelektív hulladékgyűjtésről, meg a palackokra írt kódokról? Az a tapasztalatom, hogy próbálják komolyan venni a szelektív hulladékgyűjtést, és ennek nagyon örülök! A szelektív hulladékgyűjtés viszont addig nem lesz sikeres, amíg jobban képbe nem kerül a lakosság.

Itt, Olaszországban egyes csomagolásokra már ráírják, melyik kategóriába tartoznak, ami nagyon jó dolog. Az interneten sok forrás áll rendelkezésre, de városonként eltérő lehet a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata. Éppen ezért (szerintem) oktatói célú reklámokra és játékos workshopokra lenne szükség, hogy a fiatalabb és az idősebb generációk is megértsék, mi a teendő. Az is sokat jelentene, ha egységesebb és egyszerűbb lenne a csomagolóanyagok kategorizálása. Mert ami nem egyértelmű, azt simán bele fogják dobni a rossz kukába, vagy megy a vegyes szemét közé, miközben lehet, hogy újrahasznosítható volna.

Ha a mindennapjaid része, rájössz, hogy sokkal bonyolultabb, mint gondolnád. De megéri! (Bár tudnánk, jól csináljuk-e?!)

Fotó: calabrianews.it