Külföldre utazás nyelvtudás nélkül? Nem lehetetlen küldetés, mégis vannak, akiket visszatart.

Sokan utaznak például Olaszországba, pedig köztudott, hogy még az angolul beszélőknek is gondot okoz néha megértetni magukat. Éppen ezért jutott eszembe összeírni azokat a szavakat, amelyek hasonlóak a magyar és az olasz nyelvben, hátha egyszer valakinek hasznára válik. Olyan szavakról beszélek, amelyeket ittlétem alatt hallottam, és nagyon megörültem nekik, mert pontosan tudtam, mit jelentenek. 

• bálna: balena
• pilóta: pilota
• kolléga: collega
• tető: tetto
• zebra: zebra
• torta: torta
• posta: posta
• turista: turista
• panorama: panoráma
• delfin: delfino

Vannak egyébként olyan olasz szavak is, amelyeket szerintünk tökéletesen megértünk, de a valóságban mást jelentenek, mint gondolnánk. Az egyik ilyen szó a ballerina (balerina), ami olaszul táncost jelent, míg a latte az olaszok számára nem egy kávés ital, hanem tej. 

Ugye, milyen érdekes?

Két hónap és két nap után kiszabadultam a lakásból, és végre nem melegítőt (vagy pizsamát) viseltem! Mióta vártam már erre a pillanatra!

Soha ennyit nem készülődtem még bevásárlás előtt, mint tegnap. Sminkeltem, pedig tudtam, hogy a maszk a fél arcomat el fogja takarni, a másik felét pedig napszemüveggel leplezhetném, ha akarnám. De nem, én jól akartam kinézni az első napon, amikor újra kilépek a háztömb ajtaján. Még szemöldököt is rajzoltam!

Mielőtt elindultunk, magunkra vettük a szánkat és orrunkat eltakaró maszkot, és gumikesztyűt is húztunk. Mindaddig rajtunk volt ez a "szett", amíg haza nem értünk, még az autóban sem vettük le. A bolt előtt sorszámot kellett húzni, és akkor mehettünk be, amikor hívtak. Ketten mentünk, de külön sorszámot húztunk, és szerencsénkre nem kellett sokáig várni, mert csak páran várakoztak előttünk. Mindenki tartotta a legalább 1 méteres távolságot. 

Bejutás után a már meglévő gumikesztyűnkre új, eldobható kesztyűt kellett felvenni, erre a bejáratnál álló biztonsági őr külön felhívta mindenki figyelmét. Belebújtattuk az ujjainkat, és kezdődhetett a bevásárlás! A maszk közben fel-le csúszkált, volt, hogy alig láttam tőle. Néha viszketett az orrom alatta. Mindeközben a hajam a szemembe lógott, de nem volt szabad megigazítani a "ne nyúlj az arcodhoz" szabály értelmében... Nagyjából 20 perce lehetett rajtam a szett, amikor feltűnt, hogy izzad a kezem a dupla kesztű alatt, és a latex kezd megsárgulni. A bőrömhöz tapadt, "fuldokoltak" az ujjaim. Kinyitottam a táskám, hogy ellenőrizzem, mennyi készpénz van nálam, erre visszazáráskor nem odacsukta az egyik kesztyűt a táska zárja?

Egy órányi maszk & kesztyűviselés nekem bőven elég volt ahhoz, hogy minél ritkábban akarjak boltba menni. Nem irigylem azokat, akiknek a mindennapjaik részévé vált ez a rutin. Az emberek egyébként ügyesen kerülgették egymást, és mindenki igyekezett tartani a távolságot. A polcok alaposan fel voltak töltve, a paroklóban jóval kevesebben voltak, mint általában.

Fura volt megízelni a szabadságnak ezt a formáját. Nem éreztem szabadnak magam... Meddig tart ez még?

Mit tehet az ember lánya, ha önkéntes karanténban tölti a napjait, a nyári meleg beköszönttével pedig nincs mit felvennie, ráadásul a haját is időszerű lenne már befesteni? Bevásárol online!

Olaszországban május 4-től elkezdődött a 2. szakasz; lazultak a kijárási tilalom szabályai, és egyre több üzlet kap zöld lámpát a nyitáshoz. Mi mégsem rohanunk hanyatt-homlok a bevásárlóközpontba, mert egyelőre inkább elkerüljük a tömeget. Éppen ezért leadtam egy ruharendelést április 25-én, miután napok óta akciós ajánlatokkal bombázott az ASOS. Izgatott lettem a gondolattól, hogy összeállíthatom a nyári ruhatáramat!

Valószínűnek látom, hogy az idő legnagyobb részét a lakásban fogjuk tölteni, ezért kényelmes, laza, kombinálható darabokat pakoltam a kosaramba. (Akkor sem leszek nagy bajban, ha másképpen alakulnak a dolgok.)  Sokkoló: színben egyik sem passzol a maszkhoz! Néhány pólót szerencsére hoztam magammal otthonról, így (a pénztárcám kímélése érdekében) lemondtam róla, hogy most újakat szerezzek be. 

Feszült várakozás következett....

Általában (jobb időkben) 5 munkanapon belül kiszállítják az ASOS-csomagot, most viszont csak május 8-ra ígérték, akkor viszont még nem csengetett vele a GLS futár. Végül május 11-én, hétfőn érkezett meg, azaz pontosan kétszer annyi ideig tartott a kézbesítés, mint máskor. A lényeg viszont, hogy a csomag ideért, és a meleg napokon lesz mit felvennem! A kézbesítő nem kért aláírást, és úgy tudom, ez a koronavírus előtti időszakban is így volt. Sőt, néha meg sem várják, hogy a címzett leslattyogjon a csomagért, egyszerűen otthagyják a dobozt a háztömb bejárati ajtajánál, a földön... 

Online vásárolni egyébként azért is jó, mert van, amit másként nem lehet megszerezni. Nekem ilyen például a hajfesték. Hetekig pásztáztam a Notino weboldalát egy jó ajánlatért, mert korábban sikerült ott lecsapnom pontosan arra az árnyalatra, amit otthon is használtam. (Sajnos a helyi drogériában nem árulják.) Először azért nem tudtam rendelni, mert elfogyott a Notino készlete, később meg azért, mert annyival drágábban lehetett kapni, hogy jobbnak láttam megvárni a kijárási tilalom végét.

A postaköltség Calabriába kb. 7 euró, ezért bizakodóan vártam, hátha jön egy Black Friday vagy valamilyen más, színes ünnep, és legalább ezt az extra kiadást megúszom. Hát nem jött... Volt viszont egy május 10-ig tartó akció: 15% kedvezmény járt minden kozmetikumra és hajápolási termékre. Kaptam az alkalmon, megrendeltem rögtön 3 dobozzal, és hozzácsaptam 2 arcmaszkot is; ha már nemsokára újra emberek közé lehet menni, adjuk meg a módját. A weboldalon május 18-at adták meg a kézbesítés dátumaként, ami 6 munkanapot jelent. Meglátjuk, teljesül-e!

FRISSÍTÉS: május 14-én megérkezett a csomag! 

Tipp: már régebben feliratkoztam a Notino magyar hírlevelére, és szerencsémre az akciók, amelyekről tájékoztatnak, az olasz oldalon is érvényesek szoktak lenni, mert egyszerre zajlanak a promóciók! Így anélkül is hallok például az ingyenes postázási napokról, hogy minden nap nézném az oldalt.

Csomagfeladás

Azt már tudjuk, mi a helyzet a rendelések kézbesítésével, de mi van akkor, ha szeretnénk csomagot feladni? A múlt héten küldtünk egy túlélőpakkot Milánóba, amit 2 munkanap múlva szállítottak ki. Ez alapján számomra úgy tűnik, a régiók közötti kiszállítás már rendben van! Volt viszont egy másik csomag is, amit postára adtunk, méghozzá Magyarországra! Ugyanazon a napon (május 6-án), amikor a milánói doboz útra kelt. Arról egyelőre nincs hírem, de amint lesz, frissítem ezt a posztot!

FRISSÍTÉS: május 15-én Budapestre is megérkezett a pakk! 

A csomagolása ugyanolyan. Sem a doboz mérete, sem a színe nem különbözik. Tudom, hogy láttam már, próbáltam, ismerem. Valami mégsem stimmel. Megvan! Más a neve!

Ott van például a Libresse. A Desparban láttam meg a svéd Essity termékét, amit Olaszországban Nuveniaként ismernek. Kis kutakodás után kiderült, hogy világszerte legalább 9 néven létezik; az Egyesült Királyságban Bodyformnak, Franciaországban pedig Nana-nak hívják. Szerencsére a dizájn és a termék minősége nem különbözik, úgyhogy egyszerű felismerni, és aki Magyarországon már próbálta, tudhatja, hogy ugyanarra számíthat.

A minőségi Scottex wc papír (és Olaszországban zsebkendő) a következő névváltoztató, ami eredetileg brit. Kiskutyás mintát nyomtatnak rá, mert egy édes labrador retriever a márka arca, és ez nem elhanyagolható információ, hiszen pont emiatt ismertem fel januárban, amikor egy londoni szupermarketben nézelődtünk. A különbség, hogy Nagy-Britanniában Andrex a neve, a walthamstowi St Andrews Road után, mert ott működött a gyártó cég első egysége. 

A harmadik példa is egy név, de nem egy márka, hanem cím. A Disney animációjának főhőse Moana, azaz ahogyan Olaszországban nevezik, Oceania, és joggal merül fel a kérdés, hogy miért tartották elengedhetetlennek a karakter, és ezáltal az animáció átnevezését. A helyzet az, hogy a mediterrán ország egyik legismertebb pornósztárja Moana Pozzi... Ennek az információnak az ismeretében már nem is olyan meglepő, ugye? A Disney nyilván nem akarta megkockáztatni, hogy a célközönségét jelentő korosztály a Moana névre keresre felnőtteknek szánt tartalomra bukkanjon.

FRISSÍTÉS: A Dr. Oetker példája csak utólag jutott eszembe, és azt gondoltam, érdekes lenne megemlíteni. Olaszországban eredetileg Oetker, majd Cameo és Cammeo néven lehetett megtalálni a német márka termékeit. Utóbbi változtatást egész egyszerűen azért tartották elengedhetetlennek, mert olaszosabban hangzott. Végül 1984-ben visszatértek a Cameo névhez, és azóta így lehet megtalálni a boltokban.

Tudsz olyan márkanevet, amit Magyarországon másként ismerünk?

Aki külföldre utazik, annak ki kell próbálnia az adott helyre jellemző étel- és italkülönlegességeket. Ha egyetértesz, viszont az éttermi kínálatot drágának találod, akkor is van megoldás!

Szerencsés helyzetben vagy, ha olyan szállást sikerül találnod, ahol van hűtő és lehetőség a főzésre; utóbbi azért előny, mert így egyszerűen és gyorsan elkészíthető olasz fogásokat varázsolhatsz az asztalra, a trattoriákban kínált ételek árának töredékéért.

Elsősorban calabriai tapasztalatok alapján állítottam össze az alábbi listát, amelyben a reggelihez, az ebédhez és a vacsorához is találsz inspirációt, emellett megtudhatod, milyen frissítőket szerezz be, ha megtapasztalnád az olasz életérzést!

Bevásárlólista

• Bármilyen édes/töltött keksz - Mulino Bianco, Pan di Stelle, Ringo, stb. - vagy cantucci (utóbbi nagyon száraz, reggeliként tejbe mártva fogyasztják)
• Latte di mandorla (hidegen fogyasztandó, frissítő mandulatej, sokan házilag készítik, a szupermarketek polcain is megtalálható)
• Friss tészta (például trofie), amit a szupermarketet hűtött árui között találsz.
• Pesto (diós és szárított paradicsomos verzió is létezik, nagyon finomak)
• Friss kenyér
• Pisztáciakrém (nem olcsó, de isteni): Lameziában a Casa Mastroianni saját készítésű, díjnyertes verzióját is megkóstolhatod!
• Üveges aszalt paradicsom: Calabriában nagy hagyománya van, hihetetlenül finom például pirítóssal) 
• Esta thé: picit drágább, mint más teák, de megéri kipróbálni. Cukormentes változatban is kapható. Nálam a citromos a kedvenc.
• Peroni Chill Lemon: nem szeretem a sört, ennek nincs is olyan íze, hiszen gyümölcsös verzió. A nyári melegben nagyon jól jön, remek frissítő!
• Brasilena vagy Moka Drink: Calabria népszerű kávés üdítője, a régió jellegzetes itala.
• Grana Padano és mozzarella - az olasz sajtok között mindenképpen érdemes szétnézni.
• Felvágott: tacchino (pulyka), prosciutto di cotto (sült sonka) vagy prosciutto crudo.
• Piadina lapok
• Szezonális gyümölcsök

Ha már jártál Olaszországban, mi az, amivel kiegészítenéd a fenti bevásárlólistát?

Szerencsésnek érzem magam, mert a calabriai magyarok csoportja nagyon befogadó. Bár személyesen még nem találkoztam a tagokkal, magyarként általuk (is) érzem azt, hogy nem vagyok egyedül.

Folyamatosan olvasom a Facebook-posztjaikat, részben így informálódom a jelenlegi helyzetről. Produktívan próbálják átvészelni ezt a nehéz időszakot, ami számomra nagyon inspiráló. Éppen ezért megkértem őket, írjuk együtt az "élet a koronavírus idején" c. képzeletbeli könyv egyik fejezetét és meséljék el nekem, hogyan változtak meg a mindennapjaik a világjárvány miatt. Folytatás a kép alatt! 

Érdekes látni, hogyan formálta át a vírus az életünket és nyitott meg új lehetőségeket előttünk. Mind ugyanazon megyünk keresztül, csak más a hátterünk, az életutunk, a motivációnk. Miért ne meríthetnénk erőt egymás történetéből? Öt calabriai magyar osztotta meg velem a gondolatait.

Éva, Tropea

"A napok annyira nem unalmasak, de tény, amihez én szoktam - sürges-forgás a csoportokkal - ebben az időszakban, az most sajnos nincs. Ami hiányzik: a munka és a kedvenc kàvézóm." 

Ágnes, Cosenza

"Az én napjaim nagyjából úgy telnek, mint azelőtt, persze vannak néha jobb és rosszabb időszakok. Próbálok hálát adni a Jóistennek, hogy egészséges vagyok, van mit ennünk, van egy meleg otthonom... Mikor rossz a kedvem, abba gondolok bele, hogy per pillanat még milyen szerencsés vagyok. Persze félünk is, a betegségtől meg az utána következő nehéz időszaktól, de az még mindig csak a holnap problémája nálunk."

Andrea, Cosenza

"Változott, nagyon megváltozott az életünk. Tudod, nekem van 2 nagy gyerekem; a fiam egyetemista, talán ő viseli a legnehezebben ezt az egészet. 25 éves, megértem. Ő az a családból, aki 10 naponta bemegy a városba bevásárolni, mert ahol mi lakunk, sajnos még egy szupermarket sincs. Ilyenkor jön a stressz, maszk, kesztyű, fertőtlenítek, stb. De ezt ti is tudjátok. A lányom 15 éves, már ő is fáradt, egész nap szinte a számítógép előtt ül, a különböző online leckék miatt, délelőtt és délután is vannak órák, utána házi feladatok írása, tesztek a számítógépen, felkészülni a másnapi szóbeli felelésre, mert az is van. Néha sír, hogy ő vissza akar menni az iskolába. Én... Én ha vége lesz ennek az egésznek, nyithatnék egy pékséget! Szinte minden nap sütöm a kifliket, a zsemléket. Keveset alszom, néha össze-vissza álmodom minden hülyeséget. Eldöntöttem, hogy minél kevesebbet nézek TV-t, és minél kevesebbet vagyok a Face-n. Fáradt vagyok, őszintén megmondom, a monoton élettől, mindig ugyanazt csinálom. Igaz, beiktattam reggelre egy kis tornát is, mert ha egyszer eljön az idő, hogy be lehet menni a városba sétálni egyet, szerintem már járni sem bírunk. Szerencsére van egy kis teraszom, most is kint voltam kb 2 órat a virágokat rendezni. Megpróbálok pl. paradicsom magról palántákat nevelni. Életemben nem csináltam ilyet. Hiányzik a munkám is, mert mivel oda személyes kontaktus kell, nem dolgozom már február óta. Hiányoznak az ügyfeleim. Utoljára a lányommal, február elején voltunk együtt a városban shoppingolni. Hianyoznak a találkák Ágival. Én félek, hogy milyen élete lesz a gyerekeimnek. Mi vár rájuk? Meddig tart ez az egész? Nem tudom, senki nem tudja."

Borbála, Reggio Calabria

"Hogyan változott az életünk? Szinte semmit, de mégis más lett! Mi eddig is itthon voltunk. A férjem délelőtt jár az anyukájához már 2,5 éve. Ő nehezebben viseli az otthonlétet. De egy héten egyszer elmegy vásárolni, meg benéz az ajtón a mamához. Itthon azért van feszültség, de olyankor ő a földszinten, én fent az emeleten. Meg itt a kert! Most teljesen magamra maradtam vele, de legalább a virágokat gondozhatom. Mi tartja bennem a lelket? Alapvetően igyekszem mindig a jót látni! Nagyon megviselt, hogy nem tudtam hazamenni a családhoz, unokákhoz. Ha nem süt a nap, teljesen depis vagyok! Olyankor fel sem akarok kelni. De azt szoktam mondani, mind a 24 órának más a gazdája! Így mindig csinálok valamit, keveset alszom. Délelőtt a munka, délután a hobbi, a festés. Vagy amihez kedvem van. A legjobban a gyerekek hiányoznak! A családom! Január óta nem voltam fodrásznál, körmösnél. De már ezt is kezdem megszokni. Igazából átértékelődött az élet."

Nicole, Marano Principato

"Nekünk is elég nagy a változás, férjemnek a 3 munkájából egy még szerencsére megmaradt, a felszabadult időben a veteményest gondozzuk és a ház körüli munkákat végezzük. Építettünk egy tyúkólat, ahova tegnap végre megérkeztek a lakók is. Egyébként alapjában véve kevésbé kaotikusak a napjaink, 4 gyerek van, akiket most nem kell edzésekre, ide-oda hordani, bár hiányzik nekik nyilván. A tornász-edző tart online edzéseket, ami nagyon jópofa, de nyilván nem ugyanaz, mint a teremben. A távoktatás valóban nagyon fárasztó, van egy ötödikes, egy harmadikos és egy elsős gyerekem. Amíg rendes iskola volt, szinte nem kellett őket követnem, intézték maguknak a házi feladatokat, stb. Most sokkal jobban benne vagyok, ami valahol jó is, de mindenképpen megterhelő 3 felé szakadni, mindent észben tartani. A tanárokat semmiképpen nem akarom bántani, nagyon nehéz lehet nekik is, napi fél óra van az 5 órás iskola helyett. Viszont főleg az elsős kislányomnak rengeteg a másolás, nagyon nehezére esik az asztalnál ülni, miközben a testvérei kint játszanak. Ez nyilván egészen más, mint amikor suli van, ott bemegy reggel az iskolába és érzékeli, hogy most "munka" van, míg itthon más a környezet. Hmmm, mi van még? Ja, nevelgettem én is kovászt, és végre igazán nagyszerű és finom kovászos kenyereket sütök! Próbálom a pozitív dolgokat keresni mindenben (amúgy is az a természetem), egyik napról a másikra koncentrálni, nem tervezgetni. A nyári koncertem már valószínűleg ugrik, meg a hazautam is, amire nagyon készülten én is meg a szüleim is."

Húsvétkor természetesen Olaszországban is fontos szerepet kap a gasztronómia. A családok általában összejönnek, együtt ünnepelnek. Semmiből nincs hiány, az asztalok roskadásig meg vannak pakolva étellel. 

Bár ebben az évben sajnos nem volt megengedett nagy családi találkozót tartani (a kijárási tilalom még mindig tart), van valami, amit ettől függetlenül meg tudtunk valósítani. Locsolkodás itt nincs, van viszont csokitojásbontás és közös grillezés. A napos erkélyen terítettünk meg, és jó hangulatban, finomakat (nem keveset) ettünk. Egy ponton a szomszéd srác is feltűnt pár ablakkal arrébb, hogy kellemes húsvétot kívánjon nekünk.

A szeretunkutazni.hu oldalán megoszthattam a húsvéti élményeimet, és a karantén következményeiről is meséltem. Ide kattintva tudod elolvasni!

Nem szeretnék a pánikkeltők táborához csatlakozni, de kezdem megérteni őket. 

Mielőtt belevágnék, definiálok: szerintem pánikkeltők azok, akik jó szándékból, de gyakran rossz eszközökkel próbálják rábírni az embereket, hogy gondolják már át, mit is csinálnak. Aztán az egészből néha csak annyi sül ki, hogy szóba sem állnak velük az ismerőseik, mert rossz néven veszik a (szerintük) utasításnak hangzó figyelemfelhívást.

A koronavírus jó példa arra, hogyan tanuljunk mások hibáiból. De vajon megtesszük-e?

Világjárvány van, ezt mindannyiunknak nehéz megemészteni, mert nem volt még ilyenben részünk. Éppen ezért nem is létezett rá működőképes forgatókönyv. DE! Olaszország már benne van a sűrűjében, és tökéletes példa lehetne mások előtt az "okos ember más kárán tanul" mondás alapján, HA nem csak legyintenének az emberek, egészen addig figyelmen kívül hagyva az érdeküket szolgáló utasítások betartását, amíg be nem üt a ménkű.

Olaszország vezetése később kezdett intézkedésbe, mint kellett volna, meg is lett a következménye. A többi országnak (és lakóiknak) olyan helyzetelőnye van általa, ami itt nem adatott meg. 

Nem, hogy a megyehatáron nem léphetsz ki nyomós ok (és írásbeli engedély) nélkül, hanem a saját városodban még azt is megszabják, melyik boltban szerezheted be az alapvető élelmiszert, gyógyszert. Mást ha akarnánk, sem tudnánk személyesen megvenni, mert mindent bezártak. A karantén itt nem önkéntes, nem javasolt. Simán előfordulhat, hogy családonként egyetlen ember jár ki, a többiek pedig egy hónapja nem voltak az utcán. EGY HÓNAPJA! Futni, barátokkal találkozni, nyilvános helyen kávézni, teázni, kirándulni tilos, sőt, 2 méternél közelebb sem szabad megközelíteni az embertársainkat. Kivétel persze ez alól az a pár ember, akikkel együtt élsz.

Talán a magyarokra is ez vár, bár nagyon remélem, hogy nem így lesz.

Nem értem, hogy ha itt van egy példa, ami egyértelművé teszi, mi fog történni más országokban is, miért nem tanulnak belőle? Miért nem gondolnak az emberek arra, hogy itt most mindenki veszélyeztetett? Miért könnyelműek? A lappangási idő miatt talán nincs tudomásuk róla, de betegek. Vagy ha még nem, akkor talán azok, akikkel találkoznak, esetleg a felszolgáló a kávézóban, a kalauz a vonaton. Elkapjuk, visszük haza, terjesztjük, olyanokat fertőzünk meg, akik nem biztos, hogy túlélik. Pár hét elteltével pedig meg vagyunk lepve, hogy ugrásszerűen megnőtt a fertőzöttek és az áldozatok száma. Akkor már késő lesz bánni azt az ártatlan kávézást, sütizést, vagy lényegében bármit, amire a javaslatok ellenére fittyet hánytunk.

Nem az a tragédia, hogy csak a boltig mehetsz ki, hanem amikor már oda sem. Amikor nem láthatod a családodat, amikor megbetegednek az ismerőseid, és nem tudod, kigyógyulnak-e. Egyet tehetsz: betartod az utasításokat. Húzódj be, töltsd fel a tartalékaidat, és csak akkor hagyd el a lakást, ha nagyon muszáj. Nem holnap, hanem most, azonnal elkezded. Minél előbb cselekszel, annál korábban vége lesz ennek az egésznek.

Ha kell még egy kis motiváció, jusson eszedbe, milyen állapotban vannak a hazai kórházak. Jobb lenne nem bekerülni, ugye? 

Kisétálok az erkélyre és onnan nézem a tengert. Távol van, de látom. Erős szél kócolja össze a hajam, a szívem pedig összeszorul, mert ki tudja, mikor léphetek újra a pálmafákkal övezett járdára.

Pár hete elromlott a mosógép, ezért a szárítókötélen mögötten lógó ruhákból csöpög a víz. Nem működik a centrifuga, a szerelő viszont most nem tud kijönni, hogy megjavítsa. Elborul az ég. Hallom az utakon közlekedő autókat, de nem sokáig, mert nincs túl sok belőlük. Bentről hangosan szól a tévé, híreket mondanak éppen. Csak annyira beszélem a nyelvet, hogy néhány részt megértsek belőle. De nem baj, mert egyébként mindenhonnan ömlenek rám az információk; olvasom a magyar újságírók cikkeit és az itteni honfitársak posztjait is.

Hogy elhessegessem a negatív gondolatokat, benézek a konyhaszekrény azon részébe, ahol az édességeket tartjuk. Pusztán terápiás céllal. A mérleget ugyanebből a megfontolásból ismeretlen helyre száműztük. A bikiniszezon úgyis távolabbinak tűnik, mint a legközelebbi, Magyarországról is észlelhető, teljes napfogyatkozás, ami 2075-ben lesz. Persze vigyázni kell, mert a kihízott ruhadarabokat most nehezebb lenne pótolni. Éppen ezért az evés mellett más elfoglaltságokkal is igyekszem tölteni az időm. 

Hogy mivel?

Ha kíváncsi vagy, hogyan telnek a napok a karantén idején Olaszországban (milyen finomságokat eszünk, hogyan edzünk, mikor és hogyan vásárolunk be), vagy megtudnád, mit tervezünk húsvétra, ebben a blogban megtalálod a válaszokat.

Addig is, itt egy kép a tengerpartról!

Az olaszországi tartózkodásommal kapcsolatosan itt írtam már, némi háttérinfóért klikk ide!