Nem szeretnék a pánikkeltők táborához csatlakozni, de kezdem megérteni őket. 

Mielőtt belevágnék, definiálok: szerintem pánikkeltők azok, akik jó szándékból, de gyakran rossz eszközökkel próbálják rábírni az embereket, hogy gondolják már át, mit is csinálnak. Aztán az egészből néha csak annyi sül ki, hogy szóba sem állnak velük az ismerőseik, mert rossz néven veszik a (szerintük) utasításnak hangzó figyelemfelhívást.

A koronavírus jó példa arra, hogyan tanuljunk mások hibáiból. De vajon megtesszük-e?

Világjárvány van, ezt mindannyiunknak nehéz megemészteni, mert nem volt még ilyenben részünk. Éppen ezért nem is létezett rá működőképes forgatókönyv. DE! Olaszország már benne van a sűrűjében, és tökéletes példa lehetne mások előtt az "okos ember más kárán tanul" mondás alapján, HA nem csak legyintenének az emberek, egészen addig figyelmen kívül hagyva az érdeküket szolgáló utasítások betartását, amíg be nem üt a ménkű.

Olaszország vezetése később kezdett intézkedésbe, mint kellett volna, meg is lett a következménye. A többi országnak (és lakóiknak) olyan helyzetelőnye van általa, ami itt nem adatott meg. 

Nem, hogy a megyehatáron nem léphetsz ki nyomós ok (és írásbeli engedély) nélkül, hanem a saját városodban még azt is megszabják, melyik boltban szerezheted be az alapvető élelmiszert, gyógyszert. Mást ha akarnánk, sem tudnánk személyesen megvenni, mert mindent bezártak. A karantén itt nem önkéntes, nem javasolt. Simán előfordulhat, hogy családonként egyetlen ember jár ki, a többiek pedig egy hónapja nem voltak az utcán. EGY HÓNAPJA! Futni, barátokkal találkozni, nyilvános helyen kávézni, teázni, kirándulni tilos, sőt, 2 méternél közelebb sem szabad megközelíteni az embertársainkat. Kivétel persze ez alól az a pár ember, akikkel együtt élsz.

Talán a magyarokra is ez vár, bár nagyon remélem, hogy nem így lesz.

Nem értem, hogy ha itt van egy példa, ami egyértelművé teszi, mi fog történni más országokban is, miért nem tanulnak belőle? Miért nem gondolnak az emberek arra, hogy itt most mindenki veszélyeztetett? Miért könnyelműek? A lappangási idő miatt talán nincs tudomásuk róla, de betegek. Vagy ha még nem, akkor talán azok, akikkel találkoznak, esetleg a felszolgáló a kávézóban, a kalauz a vonaton. Elkapjuk, visszük haza, terjesztjük, olyanokat fertőzünk meg, akik nem biztos, hogy túlélik. Pár hét elteltével pedig meg vagyunk lepve, hogy ugrásszerűen megnőtt a fertőzöttek és az áldozatok száma. Akkor már késő lesz bánni azt az ártatlan kávézást, sütizést, vagy lényegében bármit, amire a javaslatok ellenére fittyet hánytunk.

Nem az a tragédia, hogy csak a boltig mehetsz ki, hanem amikor már oda sem. Amikor nem láthatod a családodat, amikor megbetegednek az ismerőseid, és nem tudod, kigyógyulnak-e. Egyet tehetsz: betartod az utasításokat. Húzódj be, töltsd fel a tartalékaidat, és csak akkor hagyd el a lakást, ha nagyon muszáj. Nem holnap, hanem most, azonnal elkezded. Minél előbb cselekszel, annál korábban vége lesz ennek az egésznek.

Ha kell még egy kis motiváció, jusson eszedbe, milyen állapotban vannak a hazai kórházak. Jobb lenne nem bekerülni, ugye?