Sok-sok éven át simán tudtam úgy élvezni egy filmet, hogy közben nem elemezgettem magamban. Hagytam, hogy tegye a dolgát és szórakoztasson. Nem tudom, hogy az utóbbi években mi változhatott; talán több kritikát olvastam, és jobban elkezdett érdekelni a filmkészítés háttére, ezzel együtt a minőséggel kapcsolatos elvárásaim is magasabbra törtek. 

A meghívás c. film esetében, amit éppen a héten láttam a moziban, egymás után jöttek a kritikus gondolatok. Rögtön a dolgok közepébe vágok, mert ha el is spoilerezek valamit, annak az a célja, hogy megakadályozzam, bárki pénzt költsön ennek a filmnek a megnézésére.

A történet eleje némi betekintést ad az amerikai főhősnő, Evie életébe: pincérnőként dolgozik, a pénzes, és nem mellesleg perverz férfi vendégek időnként pofátlanul fogdossák őt és a kolléganőjét, a főnöke meg egy bunkó. A szülei rég meghaltak, nincs senkije. Ilyen felvezetés után próbálja a forgatókönyvíró elérni a nézőnél, hogy normális ötletnek tűnjön egy dobozos DNS-teszt által talált, Angliában élő rokonnal (Oliver) találkozni  - az amerikai étteremnek álcázott Párisi Udvarban - , majd pár mondat után megegyezni abban, hogy a nő EGYEDÜL a ködös albionba utazzon egy fényűző esküvőre. Így megismerkedhet a család többi tagjával.

A következő jelenetben már egy angliai kastély (valójában a Nádasdladányi Kastély) kertjében találjuk magunkat, ahol egy véletlen baleset kellemetlenségei után Evie megismerkedik a lehengerlő stílusú házigazdával (Walter). Nyilvánvaló, hogy lesz valami közöttük. A közvetlen és barátságos nő vagánysága és szépsége már első látásra elvarázsolja Waltert. Itt kezdünk el találgatni, hogy nem az ő esküvőjére hivatalos-e főhősnőnk? De elhessegetjük a gondolatot, hiszen csak nem kezdene ennyire egyértelmű udvarlásba, ha pár nap múlva oltár elé állna!

A kastélyban sok gyanús dolog történik (ott van például az állítólag felújítás alatt álló, lámpa nélküli könyvtárszoba, ahová éjszaka beküldenek egy szerencsétlen takarítónőt), és a színfalak mögött rémes eseményekre kerül sor (ehhez sok köze van a szerencsétlen takarítónő(k)nek). Evie lassan, nagyon lassan fog gyanút. Pedig az ifjú párnak se híre, se hamva, még az esküvő előtti, számukra rendezett ünnepségen sem jelennek meg. Sőt, a menyasszony sem teszi tiszteletét a csajos spa napon (amit a valóságban a budapesti Veli Bej fürdőben tartanak).

Itt az idő, lelövöm a poént: modern Drakulánk, Walter tervezi elvenni a hozzá vonzódó, mit sem sejtő Evie-t. Az egésznek az szolgáltat alapot, hogy Evie a nagy múltra visszatekintő család utolsó nő tagja (köszi mindent, dobozos DNS-teszt), aki ezáltal visszaadta a reményt hihetetlen erők egyesítésére. A párocska egyre közelebb kerül egymáshoz, míg ki nem derül, hogy Walter nyomoztatott a nő után. Evie úgy érzi, a gazdag házigazda a bőre színe miatta haszonlesőnek gondolta, de Walt tiltakozik, és valahogy kidumálja magát egy olyan helyzetből, ami valószínűleg mindenkit elijesztene.

No, Evie-nél nem ez volt a helyzet. Egy jól sikerült éjszaka után Walter eléri, hogy a nő igent mondjon a házasságkötésre, nyilván csak poénból, hiszen nem is ismerik egymást. Az "igen" szó azonban elhagyja a száját, így a lagzit már másnap, a próbavacsora keretében kihirdetik. Evie ott szembesül a ténnyel, hogy egy csapatnyi kegyetlen vérszívó között töltötte az elmúlt napokat. (Na, ezért SEM szabad idegenek meghívására egyedül külföldre utazni.) A kezdeti ellenkezés után a nő eltervezi, hogy ő majd szépen leszámol az egész bagázzsal, egyedül. Mert az ilyen helyzetekben úgy megy. És egyébként is, édesanyja a halála előtt elmondta neki, hogy erősebb, mint gondolná. A végeredmény: volt pár rémísztő pillanat, de Evie mindenkit legyőz, sikeresen elmenekül, és pár héttel a traumatikus kiruccanás után vámpírvadászként tér vissza Angliába. Hogy apukámtól idézzek: "Na ez se igaz!"

Valljuk be, ha a forgatókönyv gyenge, onnantól szinte mindegy, mennyire tehetséges színészekre bízzák a szerepeket. Ennek a filmnek is ez lett a veszte; az én torkomon legalábbis nem sikerült lenyomni ezt a modern Drakula történetnek szánt alkotást. Itt kell megjegyeznem, hogy egyáltalán nem tartom magamat szakértőnek filmes témákban, távolról sem. Az írásom nem több, mint egyszerű vélemény nyilvánítás, amivel nem kell mindenkinek egyet értenie. Sőt, örülnék, ha valakivel eltársaloghatnék jó hangulatban a filmmel kapcsolatos, ellentétes nézeteinkről.