A Magyarországra utazó turisták gyakran megállapítják rólunk, hogy nagyon kevesen beszélünk angolul, vagy többségünknek nincs bátorsága megszólalni. Lehet, hogy ezért az a kép alakul ki rólunk a fejünben, hogy nem vagyunk túl segítőkészek, pedig nem gondolom, hogy ez lenne a helyzet. 

Azért vezettem fel így a beszámolómat, mert azt hiszem, a világ minden táján tapasztalható a fenti probléma. Aki nem anyanyelvi szinten, de beszél angolul, az nem mindig mer útbaigazítást adni, mert tart tőle, hogy nem fognak eszébe jutni a szavak és esetleg kellemetlen szituációba kerül. Amikor felteszi valaki a rettegett "Do you speak English" kérdést, inkább hevesen tiltakoznak, kézzel-lábbal, vagy hangosan, magyarul próbálják a turista tudtára adni, hogy elzárkóznak a kommunikációtól. Szerintem az olaszok is így lehetnek ezzel. Ha egy kávézóban, ahol külföldivel szinte soha nem találkoznak, angolul kérdezed meg a pultost a toalett hollétéről, látni az arcán a sokkba átforduló meglepődöttséget. Néha az olasz repülőtereken is belefutok ilyen helyzetekbe, ahol elméletileg rendszeresen használják az idegennyelvet.

Szerencsémre a hazautazást leszámítva nem sokszor kell egyedül lennem olasz közegben, mindig van velem egy olasz, aki ha kell, útbaigazítást kér, ételt rendel, vagy felteszi helyettem a kérdéseket, amelyekre angolul úgysem kapnék választ. Hallottam már ismerősöktől, hogy "az olaszok bunkók, nem hajlandóak segíteni", de látva, hogy a nyelvüket beszélőkkel (és általuk velem is) milyen előzékenyek és kedvesek, majdnem biztos vagyok benne, a nyelvi korlát okozta frusztráció áll a háttérben.

Putignanóban történt...

Egyszer, amikor Putignanóban (Puglia) voltunk a párommal, lemerült az autója akkumulátora. Ugyan csak apartmanbérlők voltunk, egy arra járó "szomszédot" kért meg, hátha tud segíteni. A fiatal férfi legalább negyed órán át maradt, és mindent megtett, amit ilyenkor lehet, sajnos mégsem sikerült beindítani a kocsit. Kiderült, hogy színészként dolgozik egy közeli városban, és már nagyon mennie kellett volna dolgozni, mégsem lépett le csak úgy: felhívta egy autószerelő ismerősét, aki hétvége ellenére 10 percen belül megjelent, és INGYEN megoldotta a problémát. Mondom még egyszer: a haverja szomszédjában apartmant bérlő idegenek problémáját.

Természetesen később szépen megköszöntük a szomszédnak a segítséget, vittünk neki valami drága alkoholos italt. Erre ő egy adag, a régióra jellemző desszerttel lepett meg minket, miközben mi voltunk azok, akik hálálkodni akartak. Szóval, szerintem ne alkossunk elhamarkodottan véleményt az olaszokról, inkább tanuljunk meg pár olasz szót (vagy használjuk a Google Translate-ot, ami angolról olaszra nagyon jól fordít), és máris könnyebb lesz az életünk Olaszországban. Remélem, mihamarabb újra mediterrán élmények részesei lehetünk!