Nemrég hallottam Mauro Morandi történetéről, aki Olaszország csoda szép szigetét őrzi, és azóta sem tudom kiverni a fejemből Budelli nevét.
A Földközi-tenger egyik legszebb szigetét rózsaszín strandja, a Spiaggia Rosa miatt érdemes felkeresni. Az efféle kuriózumokat persze nem lehet csak úgy megközelíteni, hiszen túl nagy annak a kockázata, hogy a turisták még több kárt okoznak. Miután a látogatók, afféle szuvenírként kisebb-nagyobb mennyiséget hazavittek a homokból, szigorú szabályokat vezettek be: az 1990-es évek óta tilos ott úszni és a parton sem szabad sétálgatni. Hajóutakat azonban szerveznek oda, hogy a korallok és kagylók törmeléke által megszínezett tengerpartot felügyelet mellett, a tengerről csodálhassák meg az érdeklődők.
A 2016-ig magántulajdonban lévő Budellit már az ókorban ismerték és használták a rómaiak. Azért a használták szó, mert valószínűleg életvitelszerűen senki nem élt ott. Sokáig a Szardínia észak-keleti partjánál fekvő La Maddalena szigetcsoport 4 lakatlan szigetének egyike volt Caprera, Spargi és Razzoli mellett.
Habár az 1964-es Vörös sivatag c. olasz-francia filmdráma forgatási helyszíneként figyelt fel rá a világ, ma inkább Robinson Crusoe kapcsán említik a nevét. Méghozzá azért, mert őrzője, Mauro Morandi a sziget egyedüli lakója, egészen 1989 óta. A világítótorony-őrök magányát vállaló 81 éves úr sajnos kilakoltatás előtt áll, évek óta azzal fenyegetik, hogy a szigeten zajló munkálatok miatt neki már nem lesz ott keresni valója. Most jött el az idő, hogy feladja a küzdelmet; a legfrissebb hírek szerint egy hónapon belül költöznie kell. Új otthona La Maddalena szigetén található, és bár nagyon sajnálja, hogy el kell hagynia Budellit, legalább nem kell nagyon eltávolodnia tőle.
A tervek szerint Budelli a jövőben oktatási célú beruházások színhelye lesz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
